Ravenna a művészet, a kultúra, és a mozaikok városa. 1500 évvel ezelőtt háromszoros országos központ volt: a Nyugatrómai Birodalom központja, a Fenékpusztán született gót Teodorik birodalmának központja és Bizánc európai részének központja. Ezen kor nagysága és gazdagsága rengeteg emlékművet hagyott a mai kor számára. Pl. a vallási épületek falát díszítő mozaikokat, melyeket az UNESCO az emberiség örökségévé nyilvánított. Ravennában nem csak a mozaikokban és az ezzel összefüggő építészetben gyönyörködhetünk, hanem csodás sétákat tehetünk a harangtornyok és a szerzeteskolostorok között, a Santa Chiara giottoi freskóitól, a Sant Apollinare Nuovo barokk apszisáig. Ravenna román, gót, bizánci, de egyben középkori és velencei, modern és mai is, vendégszerető és emberközeli. Én egy várost szeretek úgy is megismerni, hogy kiülök egy forgalmas téren lévő étteremben, kávézóban, és figyelem az életet. Az embereket, az épületeket, az utcákat, a forgalmat. A város hangulatát akkor lehet igazán megérezni, ha a kötelezően megnézendő tempolok és épületek után magát a várost figyeled. Most is volt rá alkalmunk, hiszen a 35 fokos kánikulában, a kiszáradást megelőzően beültünk egy vendéglőbe, az árnyékos napernyők alá, így beszippanthattam Ravenna hangulatát. Egy ilyen jól sikerült városnézés után este buli volt a templomtéren. Halat sütöttek roston, finom helyi bort lehetett inni Torre Pedrara-s bögrégben. Közben hangulatos zene szólt, és a tér táncparketté változott. Kitűnő hangulat alakult ki, mindenki jó kedvű volt. Érdekes módon nem láttunk részeg embereket, nem volt verekedés, hangoskodás. Ez csak nálunk divat. Az utcákban megint kézműves vásár volt, és mi nagyon szomorkodtunk, hogy már csak 2 napunk maradt...