Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva mindig is vonzódtam Olaszországhoz.

A férjem szerint egy kicsit elfogult vagyok VELE, de én úgy érzem, hogy ha volt előző életünk, én biztos ott éltem. Szeretem ezt a „csizmát”, mert minden természeti szépség megtalálható benne. Van itt magas hegység, dombság, sík terület, van tengerpart (de még milyen sokféle), vannak szigetek, és gyönyörű tavak. Szeretem az itt élő embereket, mert ők tényleg ÉLNEK, szeretem, hogy hangosak, hogy mindenük a szent CSALÁD, és imádom, ahogy beszélnek. Egyszerűek és mégis van bennük valami fenséges, és tiszteletreméltó. Ha megkérdezik, hogy hol szeretném tölteni a vakációmat, egyből rávágom, hogy Olaszországban. Nem vágyódom máshová.

Több helyen jártunk már Olaszországban, és mindenhol ezt éreztem. Remélem, hogy még nagyon sokszor ellátogathatok ide, vagy nyaralóként, vagy igazi városnéző turistaként.

Tavaly nyáron Riminiben nyaraltunk a családommal. Olyan helyet kerestünk, ami a gyerekek szempontjából is kedvező, van tenger, medence, gyerekprogramok, vidámpark, de nekünk sem csak a tengerparti tunyulásról szól majd a nyaralás. Hát Rimini ilyen hely. Gyermekeim (7 és 9 évesek) szintén nagyon jól érezték magukat itt, és ezért idén nyáron megint visszatérünk ide. Miért? Elmesélem:

Az út Budapesttől Riminiig kb. 1050 km, ebből 1000 km az autópálya. Az ajánlott útvonal: Bp.-Győr-Graz-Klagenfurt-Udine-Velence-Rimini. Velencénél általában mindig van egy kis torlódás, erre fel kell készülni. Az útidő ezért kb. 12-13 óra. Az autópálya díj: Ausztriában
(10 napos) 2.155.-Ft, azaz 7.6 EUR, Olaszországban 23,5 EUR, természetesen csak oda.

Az autópályáról történt lehajtás után hamarosan megérezzük a tengerparti klíma „újraélesztő” hatását. Az apartman környéke családias. Keskeny utcácskák, sok-sok mediterrán növény, virágok, pálmafák. Az ember úgy érzi, hogy ott mindig süt a nap. Közel van a tenger, csak az elengedhetetlen sétáló utca választja el az apartmanoktól. A tengerpart felé eső rész szinte olyan, mint pl. Jesoloban, csak családiasabb, kisebbek a házak, több a növény, és kedvesebbek az emberek. Kevés a magyar nyaraló (gondolom a távolság miatt), és sok az olasz. Rimini több részre van osztva, gondolom a könnyebb tájékozódás miatt. Mi Torre Pedrárában nyaraltunk. Itt a tengertől távolabb eső (én úgy hívom, hogy hátsó) utcácskák nagyon hangulatosak. Sok kis üzlet, közért, zöldséges, pékség, hentes található itt, és kedvezőbbek az árak, mint a sétáló utcán. Van egy édes kis templom, de ott tényleg érzed, hogy van valami megfoghatatlan erő, ami vigyáz rád. Nem bírod ki, hogy ne suttogj el egy imát. A templomtéren hetente kétszer, vagy háromszor korán reggel piac van. Furgonokkal jönnek az árusok, és a kocsi oldalát felnyitva árulják a finomabbnál finomabb ételeket. Van rengeteg féle sajt, prosutto, zöldség, gyümölcs. Sorba kell állni, de ha szimpatikus vagy az eladónak, akár a sor végéről is elsőként szolgál ki. Mindenki kiabál, nevetgél, és úgy érzed, boldogok. Aztán bezár a piac, elmennek az árusok és tisztaság marad utánuk. A férjem soha ki nem hagyta volna ezeket az emlékezetes reggeleket. A hentes már előre köszönt, mert megismerte, a pékségben tudták, hogy mi csak a puha zsemlét szeretjük, a zöldséges pedig mindig énekelt….(Adriano Celentano-t)

Esténként a templomtéren utcabál, vagy koncert volt, ahol mindenki táncolt. Minden évben készítenek egy jellegzetes bögrét, és abban árulják a helyi bort, amire nagyon büszkék. Csak a bögrét kell megvenni (1 EUR), és a bort ajándékba kapod bele. A törzsvendégeknek már van egy különleges bögregyűjteményük. Hetente egyszer, vagy kétszer esti piac volt. Jöttek az árusok, és kirakták a portékáikat. Árultak itt muránói ékszereket, velencei álarcokat, ezüstöt, bőrárút, használt és új dolgokat, kézzel készített dísztárgyakat, és mindent, amit csak elképzelhetünk. A kislányom egy velencei álarcot vett egy hasonló korabeli olasz kislánytól, aki a megunt játékait árulta itt.

A sétáló utca, hasonlóan a többi tengerparti sétáló utcához este megtelik a fáradhatatlan nyaralókkal, és özönlik a nép. Két oldalt vendéglők, fagyizók és természetesen butikok csábítanak. Aki gyerekkel nyaral, jobban teszi, ha már az elején megveszi a gyereknek az apró ajándékot, és akkor nem fog végig hisztizni a játékok csábító látványától. Úgy sem lehet megúszni!

Rimini egy családcentrikus, gyermekbarát hely. Ezt már meglátni a tengerparton, ahol a parttól nem messze, egy több kilométer hosszú mesterséges hullámtörő gátat építettek. A part közelében ezért sekély és mindig kellemesen meleg a víz. Sok kagyló van, tehát lehet gyűjteni. A homok tiszta. Un. Bagnokra van osztva a part, ezek partszakaszok. Minden egyes Bagno verseng egymással a nyaralókért, és ezért elkényeztetik őket. Időközönként jönnek a Bagno felelősök, és a gyerekeket elviszik különböző programokra, pl. ping-pong verseny. (Persze, ha akar menni.) A játszóterek, mert van ám ez is sok, nagyon kulturáltak és biztonságosak. Hinta kicsiknek, nagyoknak, játszóházak, ugrálók, mászókák…(ja és ingyen, vagyis benne van az árban, amit az ernyőkért fizetsz.) A mamákat, asszonyokat és lányokat néha felrázza egy-egy tréner, és a parton tornára hívja. Bekapcsolja a magnóját és megmozgatja a napozástól kiszáradt izmokat (Ezt is ingyen.). A férfiaknak kötélhúzó versenyt rendeztek, és a résztvevőket meghívták borozni. (A férjem egyébként sörös, ezért az üdítőt választotta.) Aztán jönnek még thai masszőrök, és egy-két euróért 10-15 percig szétnyomkod. Szóval nem lehet unatkozni.

Rimini azért jó, mert ha megunod a tengerparton való tunyulást, sok helyre ellátogathatsz. Riminiben található Oltremare, ami egy állat és növénypark. Itt nem voltunk, de állítólag egész napos programot ígér. Nagyon közel van San Marinó, ami csodálatos és innen van a legszebb panoráma egész Európában, de erről most nem szeretnék írni. Ez külön beszámolót igényel. Van még delfin show, vízi vidámpark, Mini Italia, és két jó vidámpark. Fiabilandia azoknak való, akik nem szeretik ha az adrenalin a fejük tetején készül kitörni. Kisebb gyerekeknek és szelídebb felnőtteknek egész napos kikapcsolódást nyújt. Vannak programok, pl. Western előadás, fóka show. Amire figyelni kell, hogy egy órától bezár minden, és háromig szieszta van. De van nagyon jó játszótér, ahol a gyerekek eljátszanak, a szülők pedig pihennek egy kicsit a fák alatti padokon. A belépő 4 főre kb. 60 EUR, de ezért az összegért másnap vissza lehet jönni, és ingyen újra átélni az izgalmakat. Természetesen a belépőn kívül bent semmiért nem kell fizetni, annyiszor lehet felülni egy-egy játékra, ahányszor jól esik. Jó volt, mert megint gyereknek érezhettük magunkat, sétáltunk a ködben Peter Pan birodalmában, utaztunk egy kukaccal az almában, voltunk indián farmon, meglátogattuk a dínókat, és megannyi színes és izgalmas programon vettünk részt. És egy igazi western kocsmában ebédeltünk!

A másik vidámpark Mirabilandia, Ravennában található, de nem kell bemenni a városba. A város felé vezető úton táblák jelzik, hogy merre kell menni. Egyébként el sem lehet téveszteni, mert már messziről látszik a 90 méter magas óriáskerék. Félelmetes látvány. Nyitásra érkeztünk, de már voltak a parkolóban, ami hatalmas, és őrök irányítják a parkolást. Nincs torlódás, szervezetten, rendben megy minden. A belépő egy 2 gyerekes család részére kb. 90 EUR, de ide is kétszer lehet bejönni egymás utáni napokon. Kicsit drága, de megéri. Az volt az álmom, hogy egyszer elvisszük a gyereket Disneyland-be. Hát, most már nem kell. Ez majdnem olyan! Hatalmas területen, modern játékok, 4 dimenziós mozi, előadások, sétáló mesefigurák, a tóban kalózhajó és rajta lövöldöző kalózok. Volt egy piros un. angol busz. Gondoltuk bemelegítőnek jó lesz, körbe megyünk vele, biztos bemutatják a parkot. Pont állt, ezért beszálltunk. Elindult. Felfelé. Aztán körbe, körbe… és vissza. Tény, hogy megnéztük a parkot, de felülről. Egész nap ott voltunk, és csak a „nem túl veszélyes” játékokat próbáltuk ki. Így is megéltem a halálfélelmet, méghozzá az óriáskeréken. Ha visszagondolok rá, még most is érzem, ahogy a gyomromban emelkedik valami, a félelem elveszi a józan ítélőképességemet, és azért imádkozom, hogy már végre érjük le, de még mindig csak emelkedünk. Fantasztikus nap volt!

Indulás előtt olvasgattam Riminiről, és tudtam, hogy az óvárosban régebbi romok is vannak, mint Rómában. Nagyon szép hely, érdemes megnézni. Fantasztikus hangulata van, és érdemes megemlíteni, hogy a parkolás is könnyen megoldható. Rimini kikötője is gyönyörű. Délután voltunk ott, és az augusztusi, kicsit fáradt napban olyan volt a látvány, amit soha nem felejtünk el. Valószínűleg nemrég építették újjá, mert modern stílusú. Egy tengerbe nyúló, hosszú mólon lehet végigsétálni. A kikötőben gyönyörű jachtok, motorcsónakok, vitorlások várakoznak. Fegyelmezett sorban ringatóznak és a napsugár sárgára festi fehér testüket.

Torre Pedrara messzebb van Rimini központjától, ezért busszal, vagy autóval célszerű ide eljönni. Első napokban autóval jártunk, aztán amikor a férjem már pont megszokta az olaszok őrült vezetési stílusát rájöttünk, hogy a busz sokkal kényelmesebb. Több helyi járat van, légkondicionáltak, kényelmesek. Buszjegyet az újságosoknál lehet kapni, és 1 EUR. Sűrűn járnak, és sok helyen megállnak. Végig mennek az egész tengerparton, tehát a helyi mászkáláshoz ez a legjobb eszköz. Torre Pedrárától nem messze Bellaria-n (Rimini központjától ellentétes irányban) található egy másik kikötő. Innen különböző programokkal indulnak hajók. A parton egy öreg tengerész árulja gyönyörű kagylóit. Indul innen hajó a delfin show-ra, egy tengeri olajfúró toronyhoz, és van halászhajó, és tengeri horgászatra is lehet jelentkezni. Mi egyik reggel 5-kor keltünk és elindultunk tengeri horgászatra. A kapitány az a kagylót áruló öreg tengerész fia volt. A hajó legénysége kedvesen fogadott minket, a gyerekek ajándék nyalókát kaptak, és helyet foglaltunk. Az idő nem volt szívderítő, de a hajó elindult, hogy összeszedje a másik kikötőből is az örűlt pecásokat. Egy kicsit ringatóztunk, és a felhők is nagyon csúnyák voltak. A kapitány arca gondterhelt volt, aztán kiderült, hogy nem mer kivinni minket a nyílt vízre, mert nagy vihar várható. Az élmény így is felejthetetlen volt, mert behajóztuk a partmenti területet, kicsit viharban, napfelkeltében, és még pénzt sem fogadtak el, hiszen nem tudtunk horgászni. A hajó hetente egyszer indul tengeri horgászatra, és mivel idén két hétre megyünk, remélem lesz alkalmunk, hogy kipróbáljuk. Egy főre 20 EUR a horgászat, de mi ez az összeg az életre szóló élményhez?

Volt egy kedvenc éttermünk. A pincér kedves volt (de mindenhol kedvesek), a pizza és a lasagne isteni. Másoknak is tetszett, mert esténként megtelt vendégekkel. Jó volt ott enni, mert nem kellett a gyerekekre minden percben rászólni, mindenki természeten viselkedett, hangosan (olaszosan) beszélgettek, a gyerekek nevetgéltek, és mindent betöltött az olasz ételek mámorító illata. Egyszer lasagne-t ettem és megdicsértem, hogy milyen finom, erre a pincér hozott nekem egy pohár finom bort ajándékba. Máskor a gyereknek hozott édességet, vagy ajándék papírsárkányt, de olyan is előfordult, hogy saját magának lealkudta a számlát. Másnap, amikor arra sétáltunk, messziről integetett. Jó volt azt érezni, hogy mindent megtesznek azért, hogy a pénzedet ott költsd el. És mégsem érezted azt, hogy pénzéhesek. A férjem, aki itthon 15 éve szállodában dolgozik, szintén elájult a vendégszeretettől. Nem csak arról szól a nyaruk, hogy akkor és ott jól keressenek, hanem visszavárnak. És az is jó volt, hogy nem utáltak minket, mint magyarokat, hanem valahogy úgy bántak velünk, mintha mi is oda tartoznánk. Az apartmanban a recepciós hölgy hazautazáskor ajándékot adott, és egy névjegykártyát, azért, hogy ha újra itt szeretnénk tölteni a nyaralásunkat, hívjuk fel őt, és kikerülve az irodákat nagyon barátságos árat tud majd adni. Ez így történt. Ebbe az apartmanba általában törzsvendégek jönnek. Nagyon szeretnénk közéjük tartozni!